2012. április 26., csütörtök


"Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük...." 


(Fekete István)




Ezt az idézetet kaptam valakitől és bizony több hét is eltelt azóta de egy dolog biztos - még akkor is ha ezen mondatokat sosem valamiféle emelkedett álság vagy filozófikus melankólizálás íratja velem - sok, igen sok embert ismertem meg eleddigi életem során. Ezek a kaPOCSlatok sosem a mennyiségük alapján voltak ilyenek, vagy amolyanok hanem valamiféle lelki készség vagy valami közös "ügy" volt ami a párhuzamos síkokat összemetszette. 
Minden ilyen találkozás ajándék, minden emberi rezdülés tanulság és okulás s ha nem is mindig mosollyal váltak el útjaink, valahogy utólag mégis csak több lettem tőle. 
Ennyit a ködről.

1 megjegyzés:

  1. Imádom a ködöt,az aprószemű esőt..a sejtelmes fényeket..Isten tudja miota nem érzékeltem ezt..de már nagyon várom..és igenis ..különleges érzések keritenek AKKOr hatalmukba..

    VálaszTörlés