2012. április 26., csütörtök

Méregcseppek



26 éve
Szinte egy emberöltő.
Ennyi telt el Csernobil katasztrófája óta.
Folyt köv.

/balogh zoltán fotója/

"Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük...." 


(Fekete István)




Ezt az idézetet kaptam valakitől és bizony több hét is eltelt azóta de egy dolog biztos - még akkor is ha ezen mondatokat sosem valamiféle emelkedett álság vagy filozófikus melankólizálás íratja velem - sok, igen sok embert ismertem meg eleddigi életem során. Ezek a kaPOCSlatok sosem a mennyiségük alapján voltak ilyenek, vagy amolyanok hanem valamiféle lelki készség vagy valami közös "ügy" volt ami a párhuzamos síkokat összemetszette. 
Minden ilyen találkozás ajándék, minden emberi rezdülés tanulság és okulás s ha nem is mindig mosollyal váltak el útjaink, valahogy utólag mégis csak több lettem tőle. 
Ennyit a ködről.

2012. március 23., péntek

Árnyékoltan


Az ember nem hagyja el az árnyékát, ahogy jobb esetben önmagát sem bár az éjszaka egy időre mindig betakarja.
Szerencsés vagyok. Én még látom, önmagam s az árnyékom is.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vannak kultúrák, akik ünnepeiken kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonítanak az "árnyékmeglátásnak". Ha valaki a Hold visszfényénél nem látja meg magát a zsinagóga falán az rosszat jelent. Furcsán elbeszélünk egymás mellett.
Van akik a Naphoz kötik életüket/ünnepeiket s vannak, akik az Éjjelhez s a Holdhoz.
Én a Fényben állok és sosem gond meglátni árnyékomat s milyen rossz lehet éjjel azon aggódni, hogy lesz - e árnyékom vagy sem. Hogy egyeztetünk, hogy alkalmazkodunk egymáshoz ha az ő szombatja az én péntekemen van.(?)
Hmm..
Ez csupán csekélység a Mindenhez képest, mégis, éltünk órái és mozgatórugói másképp zakatolnak.

Szóval, hogy hova szerettem volna jutni.? Én a Fénynek örülök míg más a sötétben retteg. Tudom írva vagyon nekem is és másnak is ha máshol nem hát a lelkében, mihez tartsuk magunkat .. de legalább hajnalban találkozhatnánk.. néha.




/ Tora - Szukkot -  Ezen az éjjelen árnyékjóslással akarják megtudakolni a jövőt. Az árnyék az embernek része vagy éppen helyettesítője. Romániában az építőáldozat helyett egy elhaladó ember árnyékát vetették papírra vagy lécre, s azt falazták be. A hiedelem szerint az ember maga is elpusztult. Boszorkányperekben gyakori vád, hogy "embereket mért", vagyis Iemérte az árnyékukat (Ethnographia. XLVI. 1935. 38.). Akinek nincs árnyéka, meghal. A Zóhár ismeri azt a hiedelmet, hogy harminc nappal halála előtt az embernek nem látható az árnyéka. Juda Chászidnak (Jámbor Dudának) a német néphittől erősen befolyásolt körében bukkan fel a XII. század végén az a felfogás, hogy aki Hosáná Rábbá éjjelén nem látja fejének árnyékát, az abban az évben meghal (Széfer Chászidim, 452, Wormsi Eleázár: Rókéách. 221.).   Ezen az éjjelen árnyékjóslással akarják megtudakolni a jövőt. Az árnyék az embernek része vagy éppen helyettesítőj (Széfer Chászidim, 452, Wormsi Eleázár: Rókéách. 221.).   /

2012. március 21., szerda

A hazatérés illata - avagy kapocslatok


Hazudnék ha azt mondanám, sosem gondoltam volna.. Hogy mit is?.. azt, hogy ízek, illatok, fények, .. imák és szerelmek (Julia Roberts filmje után ) ennyire fontosak lesznek.
A körúti ház, amelyben gyerekkorom óta lakom, rég óta megigézett fényeivel, csodás, polgári eleganciájával és az illata.. mert van illata. 

Bárhonnan és bármikor térek haza legyen az utazás vagy csak a közértbe kirohanós pár perc.. van valami "hazatérés" illata a háznak, ami megnyugtat és lecsillapít.
Kicsit zavar a lépcsőnél és az ajtókon is megsokasodott rácsok látványa de hát nekem is van, én sem kedvelem a hívatlan vendégeket.
Szóval a zsigereinkig érő kapcsolat ( általam csak KAPOCS lat) alakul ki mindennel, ami körülvesz éltem során.
Nemrég értem haza.. most éppen a ház illata igézett el újra s a nyugalom, hazaérés bizalma, az otthon nyugodalma.
S ezek a kapocslatok  áthatolnak álmaimba is.



(fotó: handó gergely)



2012. március 20., kedd

(fotó: handó gergely)


Csak egy szeles tavaszi nap.. és újra rácsodálkozom a megszokott utcák és emberek szépségére, egyediségére.
Beszívom a tavasz illatát és megindul az újrakezdés reményteli, örök vibráló öröme.